A pajzsos cankó (Calidris pugnax) a madarak (Aves) osztályának lilealakúak (Charadriiformes) rendjébe, ezen belül a szalonkafélék (Scolopacidae) családjába tartozó faj. Közepes termetű parti madár, amely Eurázsia északi mocsaraiban és láprétjein tölti a nyarat, illetve ott szaporodik. Vándorlásakor télen óriási csapatokba verődik. Legfőbb telelő helyei Dél- és Nyugat-Európa (itt állandó állománya is van), Afrika, Dél-Ázsia és Ausztrália.
Jellegzetesen hosszú a nyaka és kidomborodó, csüngő begye van. Nemi kétalakúsága jelentős, a hím jóval nagyobb a tojónál. A nászidőszakban színes tollak nőnek a hímek fején, toll nélküli pofáján a bőre narancssárgává válik, begye megfeketedik, és nyaka körül a nyakfodorhoz hasonló gallér alakul ki. A tojó és a párzó időszakon kívül a hím tollazata is felül szürkésbarna, alul fehéres. Az udvarlás alatt a hímek a fej- és nyaktollaikat felmeresztik. A nászruhás hím három különböző színű lehet, az egyik változat színe megegyezik a tojóéval. Dürgőhelye az úgynevezett lek, az a hely, ahová a hím madarak – nemcsak a pajzsos cankók – összegyűlnek vetélkedni a tojók kegyeiért. A hímek számos stratégiát vetnek be a sikeres párzás érdekében. A tojó évente csak egyszer párosodik, és a talajon jól elrejtett fészekbe általában négy tojást tojik. A tojó egyedül költi ki és neveli fel fészekhagyó fiókáit. A fészekaljra veszélyesek a rókák, az elvadult macskák, a hermelinek, valamint a sirályfélék, a varjúfélék és a halfarkasok.
A pajzsos cankó
csőrével tapogatja ki az
iszapban élő
gerincteleneket, hogy táplálékhoz jusson. A nedves
füves pusztákon és a mocsaras területeken egyaránt keresgél, ezért ha tápláléka a talaj felszínén is előfordul, akkor egyszerűen látására hagyatkozik. Párzási időszakban főleg
rovarokat, alárendelten növényeket eszik. Ősszel vándorolva és télen nem veti meg a
rizst és a
kukoricát sem. Mivel
Skandináviában és az
Arktiszon nagy számban költ, a
Természetvédelmi Világszövetség (IUCN)
nem fenyegetett fajnak minősíti, bár egyedeinek száma Európában csökken. Ebben a lecsapolt területek, a túllegeltetés, a
növényvédő szerek használata, az élőhelyek elvesztése és a madár túlzott
vadászata játszik szerepet. Ritkulása miatt a madár felkerült az úgynevezett
Egyezség az afro-eurázsiai vízi vándormadarak védelméről (Agreement on the Conservation of African-Eurasian Migratory Waterbirds, röviden: AEWA) listájára.