Kenny Burrell

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Kenny Burrell
Kenny Burrell.jpg
Életrajzi adatok
Születési név Kenneth Earl Burrell
Született 1931. július 31. (90 éves)[1][2]
Detroit
Iskolái
  • Wayne State University
  • Cass Technical High School
Pályafutás
Műfajok
Híres dal Soulful Brothers
Hangszer gitár
Tevékenység
  • gitáros
  • zeneszerző
  • banjoist
  • dzsesszzenész
  • egyetemi oktató
  • dzsesszgitáros
  • előadóművész
Kiadók
A Wikimédia Commons tartalmaz Kenny Burrell témájú médiaállományokat.

Kenny Burrell (Detroit, 1931. július 31. –) amerikai dzsesszgitáros. Duke Ellington legkedvesebb gitárosa volt.

Pályakép[forrásszöveg szerkesztése]

Már a korai felvételein érzékelhetőek Burrell játékának lényeges jegyei: a bop sajátos, megszelídített értelmezése, a tiszta dallamvezetés, az akkurátus artikuláció, tempós szving. Burrell az a zenész, akinek a fontosabb a kifejezés, mint a technikai bravúr. A hangok logikusan épülnek egymásra. Még a tempósabb számokban is ott van a nyugalom.

Zenésztársak[forrásszöveg szerkesztése]

Dizzy Gillespie, John Coltrane, Benny Goodman, Bill Evans, Gil Evans, Stan Getz, Billie Holiday, Milt Jackson, Quincy Jones, Oscar Peterson, Sonny Rollins, Jimmy Smith, Stanley Turrentine, Cedar Walton.

Lemezválogatás[forrásszöveg szerkesztése]

  • Introducing Kenny Burrell (1956)
  • The Essential Billie Holiday – Carnegie Hall Concert (1956)
  • All Day Long (1957)
  • Kenny Burrell and John Coltrane (1958)
  • Blue Lights (1958)
  • On View At The Five Spot Cafe (1959)
  • Bluesy Burrell (1962)
  • Midnight Blue (1963)
  • Guitar Forms (1964 & 1965)
  • ’Round Midnight (1972)
  • Ellington Is Forever (1975–77)
  • 12-15-78 (1999)
  • Lucky So and So (2001)

Díjak[forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[forrásszöveg szerkesztése]

  1. Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. április 27.)
  2. SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)

Források[forrásszöveg szerkesztése]