Vietnám
Vietnámi Szocialista Köztársaság | |||
Cộng hòa Xã hội chủ nghĩa Việt Nam | |||
| |||
Nemzeti mottó: Ðộc lập, tự do, hạnh phúc (Függetlenség, szabadság, boldogság) Nemzeti himnusz: Tiến Quân Ca:Fájl:Vn.mp3 | |||
Fővárosa | Hanoi | ||
é. sz. 21° 02′, k. h. 105° 51′ | |||
Legnagyobb város | Ho Si Minh-város | ||
Államforma | köztársaság | ||
Vezetők | |||
Elnök | Nguyễn Phú Trọng | ||
Miniszterelnök | Nguyễn Xuân Phúc | ||
A Nemzetgyűlés elnöke | Nguyễn Thị Kim Ngân | ||
Hivatalos nyelv | vietnámi | ||
Függetlenség | kikiáltása | ||
Franciaországtól | 1945. szeptember 2. | ||
Tagság | |||
Népesség | |||
Népszámlálás szerint | 94 660 000 fő (2018) +/- | ||
Rangsorban | 14 | ||
Becsült | 94-96 millió[1][2] fő (2017. szeptember) | ||
Rangsorban | 14 | ||
Népsűrűség | 305 fő/km² | ||
GDP | 2006 | ||
Összes | 274,6 milliárd dollár (36) | ||
Egy főre jutó | 3255 dollár | ||
HDI (2003) | 0,704 (108) – közepes | ||
Földrajzi adatok | |||
Terület | 331 689 km² | ||
Rangsorban | 65 | ||
Víz | 1,3% | ||
Időzóna | ICT (Indochina Time) (UTC+7) | ||
Egyéb adatok | |||
Pénznem |
vietnámi đồng (VND ) | ||
Nemzetközi gépkocsijel | VN | ||
Hívószám | 84 | ||
Segélyhívó telefonszám |
| ||
Internet TLD | .vn | ||
Villamos hálózat | 220 volt | ||
Elektromos csatlakozó |
| ||
Közlekedés iránya | jobb | ||
A Wikimédia Commons tartalmaz Vietnámi Szocialista Köztársaság témájú médiaállományokat. |
A Vietnámi Szocialista Köztársaság[3] (Cộng hòa Xã hội Chủ nghĩa Việt Nam) délkelet-ázsiai szocialista berendezkedésű ország az Indokínai-félsziget keleti részén. Északról Kína, nyugatról Laosz és Kambodzsa, keletről pedig a Vietnámi-öböl határolja.
Vietnám tagja az ENSZ-nek, a Frankofónia Nemzetközi Szervezetének, az ASEAN-nak, az APEC-nek és a WTO-nak. Napjainkban egyike a világ leggyorsabban fejlődő országainak, gazdasága szinte példátlan ütemben növekszik. Néhány évtized múlva minden bizonnyal a világ legnagyobb gazdasági hatalmai közé fog tartozni.
Földrajz[forrásszöveg szerkesztése]
|
Az ország körülbelül 331 688 km²-en terül el, vagyis alig kisebb, mint Németország.
Domborzat[forrásszöveg szerkesztése]
Az északi országrészt döntően fennsíkok és a Vörös-folyó deltája, a középsőt hegységek, míg a délit part menti alföldek, a Dai Truong Son (központi hegyek) magasan fekvő sík vidékei, és a Mekong-delta (wd) jellemzik.
Domborzatát 40–40%-ban dombok és hegyek alkotják. Az ország nagyobb része hegyvidékes. Az Annami-Kordillerák vagy másképp Vietnámi-hegység (wd) kb. 1100 km hosszú lánca húzódik rajta végig. Legmagasabb pontja a Fansipan (vietnámi: Phan Xi Păng, kiejtés) az ország északi végén, 3143 m.[4]
Északi részén a Tonkini-felföldet jól karsztosodó, devon-perm időszaki mészkő, valamint konglomerátum és kristályos pala építi fel; a karbon időszaki rétegekben kőszén található. A Vietnámi-öböl partján a felföld kb. 4000 karsztos toronyból, szirtből álló szigetcsoportban végződik (Ha Long-öböl és környéke). A Tonkini-felföldet dél felől a Vörös-folyó háromszög alakú, kelet felé kiszélesedő alföldje (Tonkini-medence) zárja le, amelyet éles törésvonalak határolnak. [5]
Az alföld nyugati oldalán húzódik a tengerparttal párhuzamos Vietnámi-hegység (helyenként 2500 méteres csúcsokkal), amelynek alapját variszkuszi eredetű kristályos kőzetek alkotják. A hegység szélesebb északi és elkeskenyedő középső része aszimmetrikus: kelet felé meredeken szakad le a tengerre, nyugaton lankásan lejt a Mekong völgye felé. A földtörténeti ó- és középkori tengerelöntés emlékét kasztos formákban gazdag mészkőfennsíkok és homokkőből álló hegyláncok őrzik. A Dan Nang-i öböltől délre a hegység ismét kiszélesedik; a gránitból álló trópusi szigethegyek között bazalttakarók terülnek el. [5]
Vietnám déli részén a Mekong folyó hatalmas, sík deltavidéke a tenger által tovasodort hordalékból álló, délnyugat felé kinyúló Ca Mau-félszigetben (wd) végződik. [5]
Vízrajz[forrásszöveg szerkesztése]
Sok a kisebb-nagyobb, bővizű folyó. A legjelentősebbek [6]:
- délen a Kambodzsa felől jövő Mekong 220 km hosszúságban,
- északon, a Kína felől érkező Vörös-folyó 475 km hosszúságban folyik át rajta.
A Vörös-folyó a torkolatától Hanoi-ig nagy hajókkal is járható.[6] A két folyó deltái az ország legsűrűbben lakott, gazdaságilag legfejlettebb vidékei. A delták jelenleg is töltik fel a tengert, előrenyomulásuk egy év alatt is jelentős.
A Vietnámi-hegység felől további rövid, nagy esésű vízmosások tartanak a tenger felé; sok rajtuk a vízesés.
Az ország legnagyobb szigete a Phú Quốc (Kambodzsában Koh Tral néven ismert). Vietnám déli részén, Kambodzsához közel, a Thai-öbölben fekszik.
Éghajlat[forrásszöveg szerkesztése]
Éghajlata monszun. Két évszak van: a száraz, hűvösebb, illetve a májustól októberig tartó forró és esős.
Nyaranként az Indiai-óceánról betörő délnyugati monszun és a Dél-kínai-tengerről fúvó délkeleti monszun hatol be.
A monszunesőzés április végétől október elejéig terjedő 5-6 hónapja alatt hull le az évi csapadék nagy része. Az Annami-Kordillerák ÉK-i és keleti lejtői azonban a téli hónapokban is csapadékosak.[6]
Az elkeskenyedő Közép-Vietnámban, nagyjából Đà Nẵng és Huế között húzódik a trópusi öv északi határa. Vietnám észak-déli irányú fekvését tekintve nagy kiterjedésű, így jelentősek az eltérések az időjárásban is. Azok az Ázsia középső részéről érkező hideg légtömegek, amelyek északon a téli hónapokban lehűlést okoznak, Danangtól délre már nem jutnak el. [7]
Az évi középhőmérséklet a síkságokon és a tengerparton északról dél felé nő.
A levegő páratartalma az év során átlagosan 84%-os. Az éves átlagos csapadékmennyiség 1200–3000 mm közötti, de egyes helyeken a 4000 mm-t is eléri, ami főleg nyáron hullik.[8]
A keleti partokon június-november között gyakran tájfunok pusztítanak.[8]
Hónap | Jan. | Feb. | Már. | Ápr. | Máj. | Jún. | Júl. | Aug. | Szep. | Okt. | Nov. | Dec. | Év |
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Átlagos max. hőmérséklet (°C) | 19,3 | 19,9 | 22,8 | 27,0 | 31,5 | 32,6 | 32,9 | 31,9 | 30,9 | 28,6 | 25,2 | 21,8 | 27,1 |
Átlagos min. hőmérséklet (°C) | 13,7 | 15,0 | 18,1 | 21,4 | 24,3 | 25,8 | 26,1 | 25,7 | 24,7 | 21,9 | 18,5 | 15,3 | 20,9 |
Átl. csapadékmennyiség (mm) | 18 | 26 | 43 | 90 | 188 | 240 | 288 | 318 | 265 | 130 | 43 | 23 | 1672 |
Forrás: World Meteorological Organisation, BBC Weather |
Hónap | Jan. | Feb. | Már. | Ápr. | Máj. | Jún. | Júl. | Aug. | Szep. | Okt. | Nov. | Dec. | Év |
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Átlagos max. hőmérséklet (°C) | 31,6 | 33,0 | 34,0 | 34,6 | 34,0 | 32,4 | 32,0 | 31,8 | 31,3 | 31,2 | 31,0 | 30,8 | 32,3 |
Átlagos min. hőmérséklet (°C) | 21,1 | 22,5 | 24,4 | 25,8 | 25,2 | 24,6 | 24,3 | 24,3 | 24,4 | 24,0 | 22,8 | 21,4 | 23,7 |
Átl. csapadékmennyiség (mm) | 14 | 4 | 11 | 50 | 218 | 312 | 294 | 270 | 327 | 268 | 116 | 48 | 1932 |
Forrás: World Meteorological Organization, adb.org |
Élővilág, természetvédelem[forrásszöveg szerkesztése]
Vietnámban változatos az élővilág, beleértve a termesztett növényeket is.
Az ország déli részének természetes növényzete a trópusi esőerdő. Ezek jellegzetes óriásfái a sárkányalmák. Az alsóbb lombkoronaszintben és cserjeszintben gyakoriak a pálmák és bambuszok, a gyepszintben a páfrányok, a csipkeharasztok és a csalánfélék. Az epifitonok közl jellemzőek a páfrányok és az orchideák, a liánok közül a lepényfafélék (pl. a majomlépcsőfa) és a mimózafélék (pl. az óriáshüvely). A tengerparton mangrovevegetáció, a Mekong deltavidékén mocsarak, mocsárerdők vannak.
Vietnám északi részén és a tengerparti hegyvidékek keleti oldalán monszunerdők nőnek. A sík vidéken az erdőket kiirtották, helyükön rizst termesztenek.
A vietnámi háborúban több mint 16 000 km² trópusi esőerdőt égettek fel, illetve pusztítottak el lombtalanító vegyszerekkel.[8]
Az ország faunája gazdag, főként főemlősökben, de többségük erősen veszélyeztetett.
Nemzeti parkjai[forrásszöveg szerkesztése]
A Ha Long-öböl Észak-Vietnámban
Természeti világörökségei[forrásszöveg szerkesztése]
Két tájat nyilvánított természeti világörökséggé Vietnámban az UNESCO:
Története[forrásszöveg szerkesztése]
Őskor[forrásszöveg szerkesztése]
A ma Vietnámként ismert terület a paleolitikum óta lakott. Régészek szerint mai vietnámi civilizáció története a késői neolitikumban, a korai bronzkorban kezdődött, az i.e. 2000-től i. e. 1400-ig fennállt Phung-nguyen (wd) kultúrával. I. e. 1200 körül alakult ki az öntözéses rizstermesztésen alapuló, bronzeszközöket használó Dong Son kultúra Vörös-folyó síkságán. Nevezetesek az ekkor készült bronzdobok. A kultúra bronzfegyverei, szerszámai és dobjai azt mutatják, hogy a bronzmegmunkálás technológiáját helyben alakították ki, de azután érték délkelet-ázsiai hatások.
Ókor[forrásszöveg szerkesztése]
A következő évezredekben Vietnám többnyire kínai uralom alatt állt. Voltak korai függetlenségi mozgalmak, például a Trưng nővéreké is, de ezek csak átmeneti eredményt hoztak.
Középkor[forrásszöveg szerkesztése]
Vạn Xuân állam a Ly-dinasztia elődjeinek idején független volt 544-től 602-ig. A 10. század elején a Khúc-család uralma idején Vietnám autonómiát ért el, de nem volt független.
938-ban Ngô Quyền vietnámi nagyúr megverte a kínai csapatokat a Bạch Đằng folyónál és kivívta Vietnám függetlenségét 10 évszázados kínai uralom után. Đại Việt néven a Lý és a Trần dinasztiák idején az ország aranykora jött el. Virágzásának tetőpontjára a 15. században a Lê dinasztia uralkodása alatt jutott, különösen pedig Lê Thánh Tông (1460–1497) császár idején. A 11. és a 18. század között Vietnám délfelé terjeszkedett, a folyamat neve nam tiến. Közben átmenetileg meghódította Champa királyságot és a Khmer Birodalom egy részét.
Újkor[forrásszöveg szerkesztése]
A Lê dinasztia uralmának vége felé lázadások hulláma öntötte el Vietnámot. Először a kínaiak által támogatott Mac dinasztia váltotta a Lê dinasztia hatalmát. A Mac dinasztia veresége után a Lê dinasztia császárai kerültek ismét trónra, de valóságos hatalom nélkül. A hatalom megoszlott: északon a Trịnh család, délen a Nguyễn család gyakorolta azt. Az ország négy évtizedre polgárháborúba süllyedt. Ebben az időben a Nguyễn család kiterjesztette Vietnámot dél felé a Mekong deltára, elfoglalta Champát a központi felföldön és khmer földeket a Mekong mentén. A polgárháború úgy ért véget, hogy Tây Sơn testvérek megverték mindkét felet és új dinasztiát alapítottak. Uralmuk azonban nem volt hosszú. A Nguyen urak maradékai Nguyen Anh vezetésével segítségül hívták a franciákat. Nguyen Anh egyesítette Vietnámot és megalapította a Nguyễn dinasztiát.
Franciák[forrásszöveg szerkesztése]
Vietnám függetlenségét fokozatosan ásta alá Franciaország sorozatos katonai hódításokkal 1859 és 1885 között. Végül az ország Francia-Indokína része lett. A francia igazgatás jelentős politikai és kulturális változásokat hozott a vietnámi társadalomban. Nyugati jellegű modern oktatási rendszert alakítottak ki, és széles körben propagálták a kereszténységet a vietnámi társadalomban. Ültetvényes gazdálkodást vezettek be, dohányt, indigót, teát és kávét exportáltak. Az önkormányzati és polgári jogi igényeket egyre durvábban utasították el a franciák. Nacionalista politikai mozgalmak szerveződtek, melynek vezetői függetlenséget kívántak. Közéjük tartozott mások mellett Ho Si Minh. A franciák a második világháborúig tudták fenntartani uralmukat gyarmatuk felett. A Csendes-óceánon dúló háború folyományaként a japánok 1941-ben megszállták Francia Indokínát. Francia Indokína ekkor Japán szövetségese, a náci Németország által megszállt Vichy Franciaország igazgatása alatt állt. Vietnám természeti kincseit a Japán Császárság katonai szükségleteinek szolgálatában aknázták ki.
1941-ben lett jelentős a Ho Si Minh vezetése alatt álló Viet Minh – egy kommunista és nacionalista felszabadítási mozgalom. Célja a Franciaországtól független Vietnám volt, és harcolt a japán megszállás ellen. 1945-ben Japán katonai vereséget szenvedett és megbukott vietnámi bábkormánya. A Viet Minh megszállta Hanoit és ideiglenes kormányt hozott létre, amely kikiáltotta az ország függetlenségét szeptember 2-án. Ugyanabban az évben Franciaország csapatokat küldött a francia uralom helyreállítására. Háború tört ki a Viet Minh és a francia csapatok között, amely 1954. július 20-áig tartott.
A Viet Minh súlyos veszteségeket szenvedett. A kínai és szovjet támogatás ellenére állományának harmadát elvesztette az amerikaiak és a hozzájuk hű vietnámiak által támogatott franciákkal vívott harcban. Végül azonban stratégiai győzelmet arattak a Dien Bien Phu-i csatában. Ezt követően 1954-ben, a tűzszünet kihirdetése után Genfben tárgyalások kezdődtek. A francia gyarmati közigazgatást felszámolták, Francia Indokínát feloszlatták. Vietnámot kettéosztották. Az északi részen megalakult Ho Shi Minh Vietnámi Demokratikus Köztársasága, délen pedig Bao Dai császár Vietnám Állama. A kettő között a 17. szélességi fok mentén demilitarizált övezetet hoztak létre. Az 1954-es egyezmény kifejezetten megtiltotta harmadik erő beavatkozását.
Amerikaiak[forrásszöveg szerkesztése]
Amerikai tanácsadói javaslatára Vietnám Állam miniszterelnöke, Ngo Dinh Diem eltávolította hatalomból Bao Dai császárt. Ennek eszköze egy meghamisított népszavazás volt, amelyet testvére, Ngo Dinh Nhu szervezett. Ezután a Vietnámi Köztársaság elnöke Ngo Dinh Diem lett. A genfi egyezmények értelmében 1956-ban egész Vietnámban választást kellett volna tartani, de Diem elutasította megtartását, annak ellenére, hogy Észak ismételten felhívta a választások módjáról tartandó tárgyalásokra.
A kommunista nacionalista Nemzeti Felszabadítási Front partizánháborúba kezdett az 1950-es évek végén Észak-Vietnám támogatásával. Céljuk Diem kormányának megdöntése volt, amelyet hivatalos közleményeikben „továbbélő gyarmati rezsimnek” neveztek.
Diem maga katolikus volt, kormánya előjogokat biztosított a katolikusoknak. Betiltotta a buddhista zászló használatát, az emiatt kitört zavargásban a tömegbe lőttek. 1963-ban a buddhista válságnak nevezett tömegtüntetések sora következett. Diem ellenzése dacára testvére a pagodák ellen támadásokat szervezett, melyek közül legnevezetesebb a Xa Loi pagoda megtámadása. Az amerikaiak viszonya megromlott Diemmel, majd puccs következett, amelyben Diemet meggyilkolták.
Diem halálát katonai puccsok sorozata követte. Gyakran még egy hónapot sem bírtak ki a rezsimek a következő puccsig. Ebben a helyzetben érték el első katonai győzelmeiket a kommunisták. Hogy Vietnámot megvédje a kommunista felkelőktől, az amerikaiak növelték katonai tanácsadóik számát. 1965-ben már hadműveletekben is részt vettek amerikai erők, amelyek létszáma a csúcsponton meghaladta az 500 000-et. Az 1968-as Tet-offenzíva idején észak-vietnámi csapatok délen támadtak jelentős célpontokat. A Nemzeti Felszabadítási Front kommunista erőit a Ho Shi Minh-ösvényen látták el utánpótlással, amely Laosz és Kambodzsa területén húzódott. Az amerikai elnök engedélyezte Laosz és Kambodzsa bombázását. Ezt akkor titokban tartották az amerikai kongresszus előtt.
A növekvő veszteségek hatására és a beavatkozással szembeni hazai és nemzetközi ellenállással szembesülve az Egyesült Államok megkezdte a hadszíntér átadását a dél-vietnámi katonaságnak (Nixon-doktrína); a folyamat neve „vietnamizálás” volt. Vegyes eredményt értek el. Az 1973. január 27-én kötött párizsi békeszerződés szerint az Egyesült Államok hivatalosan elismerte Vietnám függetlenségét az 1954-es genfi egyezmények szerint. Minden amerikai csapatot kivontak 1973. március 29-ére. Ezzel a nagyobb hadműveletek véget értek, de korlátozott harcok folytak 1975 tavaszáig. Akkor az északiak hadjáratot indítottak dél ellen, amelynek a végén 1975. április 30-án elesett Saigon. Dél-Vietnám rövid ideig az északiak katonai megszállása alatt álló Dél-vietnámi Köztársasággá alakult, majd hivatalosan egyesítették a kommunisták uralma alatt álló Vietnámi Szocialista Köztársasággal 1976. július 2-án.
Kommunisták[forrásszöveg szerkesztése]
Amikor a lebombázott országban átvették a hatalmat, a vietnámi kommunisták betiltották a többi politikai pártot, bebörtönözték Dél-Vietnám tisztviselőit és katonáit, átnevelő táborba küldték őket. Kollektivizálták a mezőgazdaságot és a gyárakat. A háborútól elpusztított ország lassan épült újjá, a kommunista rezsim súlyos humanitárius és gazdasági nehézségekkel szembesült. Milliók menekültek csónakokon, nemzetközi humanitárius válságot okozva.
1979-ben a vietnámi hadsereg megszállta Kambodzsát (kambodzsai–vietnámi háború), és eltávolította a hatalomból a vörös khmereket. Emiatt megromlott a viszony Kínával, amely rövid időre betört Észak-Vietnámba 1979-ben (kínai–vietnámi háború). Vietnám 1989-ben vonta ki csapatait Kambodzsából.
Történelmi változás következett be 1986-ban. A kommunista párt szabadpiaci reformokat vezetett be. Az állam hatalma változatlan maradt, de lehetővé vált a mezőgazdasági üzemek és más vállalkozások magántulajdona, leépítették a korlátozásokat és bátorították a külföldi tőkebefektetést. Vietnám gazdasága jelenleg a leggyorsabban növekvők közé tartozik a világon, ezért ez az ország is az ún. „kis tigrisek” közé tartozik.[forrás?]
Államszervezet és közigazgatás[forrásszöveg szerkesztése]
Alkotmány, államforma[forrásszöveg szerkesztése]
Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás[forrásszöveg szerkesztése]
A Vietnámi Szocialista Köztársaság egy erősen centralizált rendszerben kormányzott állam, amit nagyban meghatároz a Vietnámi Kommunista Párt (Đảng Cộng Sản Việt Nam). A kormány elméletileg ugyan független a párttól, ám a gyakorlatban az esetek többségében a párt utasításait követi. Ugyan történtek arra erőfeszítések, hogy a kormány és a párt tagjai ne ugyanazon emberek közül kerüljenek ki, ez a gyakorlat manapság is jellemző.
Politikai pártok[forrásszöveg szerkesztése]
Az országban egypártrendszer van, melynek egyetlen szereplője a Vietnámi Kommunista Párt (wd).
Habár Vietnámban nem léteznek ellenzéki pártok, a külföldi vietnámi közösségek számos szervezetet hoztak létre a kormány hatalmának gyengítése érdekében, olyan országokban, mint Franciaország és az Egyesült Államok.
Közigazgatási beosztás[forrásszöveg szerkesztése]
Vietnámot 58 tartomány (vietnámi: tỉnh) és 5 város alkotja.
Védelmi rendszer[forrásszöveg szerkesztése]
Népesség[forrásszöveg szerkesztése]
Általános adatok[forrásszöveg szerkesztése]
A lakosság főként a rendkívül sűrűn benépesült alföldeken és a tengerparton él, a hegyvidék ritkábban lakott és számos etnikai kisebbségnek ad otthont.
Vietnám népességének növekedése[1][9] | |||||
Év | Népesség (millió fő) | Népsűrűség (fő/km²) | |||
---|---|---|---|---|---|
1960 | 33 | 105 | |||
1970 | 43 | 140 | |||
1980 | 54 | 175 | |||
1990 | 68 | 220 | |||
2000 | 80 | 259 | |||
2010 | 88 | 285 | |||
2019 | 97 | 311 |
Legnépesebb települések[forrásszöveg szerkesztése]
Etnikai megoszlás[forrásszöveg szerkesztése]
A lakosság legnagyobb része a régebben annamitának nevezett vietnámi, és a Kínából bevándorolt néptörzsek keveredéséből alakult ki. A kisebbséget alkotó moi törzsek (wd) a magasabban fekvő lejtőket, fennsíkokat lakják. A városokban jelentős számú kínai is él.[6]
Vietnám lakossága az 1999-es népszámlálási adatok szerint a következő nagyobb csoportokra oszlik:
- viet/kinh: 65,8 millió (86,21%)
- tay: 1,48 millió (1,94%)
- thai: 1,33 millió (1,74%)
- mường: 1,14 millió (1,49%)
- khmer: 1,06 millió (1,38%)
- hoa: 0,862 millió (1,13%)
- nung: 0,856 millió (1,12%)
- hmong: 0,787 millió (1,03%)
Nyelvi megoszlás[forrásszöveg szerkesztése]
Az ország északi és déli részén beszélt vietnámi dialektus jelentősen eltér.
Vallási megoszlás[forrásszöveg szerkesztése]
Az ország vallási megoszlása (2014) [10]
- népi vallású, vagy nem vallásos: 73%, buddhista: 12%, katolikus: 7%, a kaodaizmus híve: 5%, protestáns: 1,5%, egyéb: 1,5%.
Szociális rendszer[forrásszöveg szerkesztése]
Gazdaság[forrásszöveg szerkesztése]
A VKP 1986-ban megrendezett hatodik kongresszusán hivatalosan is felhagytak a marxista gazdaságpolitikával, és bejelentették a đổi mới („helyreállítás”) gazdasági reformjait. Ezek sok tekintetben hasonlítottak a Kínában elindított reformokra, és hasonló eredményekre is vezettek.
Vietnám éves GDP-növekedése 1990 és 1997 között elérte a 8%-ot, 2000 és 2002 között pedig 7% körül mozgott. Ezek az eredmények a világ egyik leggyorsabban növekvő gazdaságává tették az országot. A GDP reál növekedési üteme 2016-ban 6,2%, 2015-ben 6,7% volt. Az ipari termelés növekedési üteme 2016-ban: 7,6%. [11]
Észrevehetően növekedett a lakosság vásárlóereje, aminek oka a magas ingatlanárakban keresendő. A fővárosban, Hà Nội-ban az ingatlanok árai elérhetik a tokiói vagy a New York-i árszínvonalat is,[forrás?] ami meglepő lehet annak fényében, hogy a város lakosainak átlagjövedelme átszámítva havi 18 500 forint körül mozog.[mikor?] Az ingatlanárak robbanásszerű növekedésével a tulajdonosok magasabb áron tudták értékesíteni ingatlanjaikat.
Képek
|
Gazdasági ágazatok[forrásszöveg szerkesztése]
Mezőgazdaság[forrásszöveg szerkesztése]
Területének 22,5%-a szántó és ültetvény, 2%-a mező és legelő, 30%-a erdő, 45,5%-a terméketlen vagy beépített (2006[8]).
A lakosság 48%-a foglalkozik mezőgazdasággal (2012-ben;[11] 1990-ben még 70% volt). A növénytermesztés sokkal fontosabb az állattenyésztésnél. Az alföldeken intenzív rizstermesztés folyik, az éghajlat évi kétszeri aratást tesz lehetővé.[8]
Haszonnövények: rizs, kukorica, repce, burgonya (batáta), manióka, szója, földimogyoró, cukornád, zöldség- és gyümölcsfélék (főleg banán és ananász), tea, kávé.
Az országban elsősorban sertést, szarvasmarhát, baromfit, továbbá bivalyt is tenyésztenek. A fakitermelés és nyers kaucsuk (gumi-)termelés jellemző még.
Ipar[forrásszöveg szerkesztése]
Vietnám legfontosabb ipari központjai Ho Si Minh-város (a volt Saigon), Hanoi, Hai Phong, Da Nang, Thai Nguyen, Can Tho és Vinh.
Fő iparágai: textil- és élelmiszeripar, bányászat, építőanyag-gyártás. Újabban az olcsó munkaerőt alkalmazó korszerű ágazatok (elektrotechnika, elektronika) telepedtek meg. Számottevő még a papíripar, a gumifeldolgozás, hajógyártás, vaskohászat.
Bányászat[forrásszöveg szerkesztése]
Legfontosabb ásványkincse a Mekong deltavidékén és a kontinentális talapzaton feltárt kőolaj és földgáz, valamint az északi országrészen bányászott feketekőszén.[8]
Egyéb bányászat: arany, kaolin, foszfát és konyhasó. A deltavidéken egyre több tőzeget fejtenek.
Kereskedelem[forrásszöveg szerkesztése]
- Legfőbb exportcikkei: ruházat, lábbeli, halászati áruk, nyersolaj, elektronika, fából készült termékek, rizs, gépek.
- Importcikkei: gépek és berendezések, kőolajtermékek, acélipari termékek, ruhaipari alapanyagok, elektronika, gépjárművek.
Legfőbb kereskedelmi partnerei 2016-ban:[11]
- Export: USA – 20,2%, Kína – 14,2%, Japán – 8,2%, Dél-Korea – 6,2%.
- Import: Kína – 25,1%, Dél-Korea – 17,5%, Japán – 7,9%, USA – 6%, Thaiföld – 4,7%.
Az országra jellemző egyéb ágazatok[forrásszöveg szerkesztése]
Halászata számottevő, de a part menti vizek halállománya megfogyatkozott.[8]
Közlekedés[forrásszöveg szerkesztése]
A közút mellett fontos a légi, illetve a vízi közlekedés.
Közút[forrásszöveg szerkesztése]
A vietnámi utak viszonylag jó minőségűek. Jellemző helyi közlekedési eszköz a robogó. A nagyvárosokban a forgalom igen nagy, amely leginkább a motorosokból áll. A 7 milliós Ho Si Minh-város útjait 3 millió motoros szeli naponta (2013).[12]
A közlekedésben résztvevők a gyalogosokkal szemben udvariatlanok. A motorosok sokszor a járdára is felhajtanak, és ott közlekednek. A gyalogosoknak még a zebrán is vigyázniuk kell, mert nem kapnak elsőbbséget.
Vasút[forrásszöveg szerkesztése]
Vízi közlekedés[forrásszöveg szerkesztése]
Legfontosabb kikötői: Hai Phong, Ho Si Minh-város és Da Nang.
További főbb kikötők: Cam Ranh, Hong Gai, Qui Nhơn, Nha Trang, Nghi Son (Thanh Hóa), Son Duong (Hà Tĩnh), Dung Quất (Quảng Ngãi), Vũng Tàu.
Légi közlekedés[forrásszöveg szerkesztése]
10 nemzetközi forgalmú repülőtér van az országban (2017-ben). Ezek közül a fő repülőterek: Ho Si Minh (SGN – Tan Son Nhat nemzetközi repülőtér), Hanoi (HAN – Nội Bài nemzetközi repülőtér) és Da Nang (DAD – Đà Nẵng repülőtér).
Kultúra[forrásszöveg szerkesztése]
Képek a vallásról és építészetről
|
Oktatási rendszer[forrásszöveg szerkesztése]
Kulturális intézmények[forrásszöveg szerkesztése]
Kulturális világörökség[forrásszöveg szerkesztése]
A világ kulturális örökségének része Vietnámban az UNESCO szerint:
Tudomány[forrásszöveg szerkesztése]
Művészetek[forrásszöveg szerkesztése]
Képek a kultúráról
|
Zene, színház[forrásszöveg szerkesztése]
Vietnám előadó-művészete több évszázadon, sőt évezreden át alakult és formálódott, miközben a vele kapcsolatba került civilizációk zenei és színházi örökségéből számos elemet magába olvasztott. Így lett a kínai opera a klasszikus színházművészet alapja, így olvadtak a csam zene közvetítésével az indiai ritmusok Vietnám zenei világába, és ekképp nyert létjogosultságot a modern nyugati színjátszás is az országban. [13]
- Hát tuồng (délen más néven Hát bội): a kínai opera által erősen befolyásolt színházi forma; a színjátszás legrégebbi formája.
- Cải lương (kai luong): Dél-Vietnámból származó egyfajta modern népi opera. A 20. század elején született meg francia befolyásra.
- Hát chèo: szatirikus zenés színházi előadás.
- Múa rối nước: vízi bábszínház. E mintegy ezeréves színházi forma nagyon népszerű az északi régióban.
A vietnámi zene az ötfokú pentaton hangskálára épül, ahogy sok magyar népdal is. A zenei paletta igen széles. Találkozhatunk udvari, vallási, szakrális vagy kamarazenei darabokkal, színpadi művekhez írt kompozíciókkal és népzenével, népdalokkal, utóbbiak jó alapanyagul szolgáltak a kommunista rendszer mozgalmi nótáihoz.[13]
Népszerű hangszerek:
- dán tranh – 16 húrú citera
- dán bau – egy húrral bíró, de varázslatos dallamokat előcsalogató hangszer
- broh – kéthúrú bambuszlant
- dán nguyệt – telihold alakú lant
- dán day – szögletes testű, háromhúrú lant
- dàn tỳ bà – körte alakú, négyhúros lant
- dán trung – ívelt bambuszxilofon
- dàn gáo – kéthúros hegedű
- dàn nhị – kéthúros hegedű
- dàn tam thập lục – cimbalomféle
- kèn bầu – oboa
Irodalom[forrásszöveg szerkesztése]
A vietnámi irodalom legkorábbi darabjai kínai nyelven és kínai tyü-nya (chu nho) betűkkel íródtak, egészen a 13. század végéig, amikor a vietek a kínai írásjegyekből kialakították első saját tyü-nom (chu nom) írásukat. A legrégebbi nom írásjegyekkel papírra vetett mű az Óda egy krokodilhoz (Van Te Ca Sau), a legszebb klasszikus munka pedig a Kieu története (Kim Van Kieu) Nguyen Du (1765-1820) tollából.[13]
Filmművészet[forrásszöveg szerkesztése]
Igényes filmrajongóknak kötelező anyag Tran Anh Hung vietnámi születésű francia filmrendező két filmje [13]:
- A zöld papaya illata (1993) – az 1950-es évek Saigonjába viszi a nézőt.
- A riksás fiú (Cyclo, 1995) – a korszerű Ho Si Minh-város alvilági életét mutatja be kifejező képeivel.
Selyemfestészet[forrásszöveg szerkesztése]
A művészet egyik legnépszerűbb formája a selyemfestészet, amelyre a 19–20. században a francia befolyás, majd a modern és liberális színek használata adta meg a vietnámi selyemfestészet egyedi jellegét, amely megkülönbözteti a kínai és japán társaitól.[14] A selyemfestészet a vidék, a tájak, a pagodák, a történelmi események és a hétköznapi élet képeit mutatja be.
Hagyományok, szokások[forrásszöveg szerkesztése]
Gasztronómia[forrásszöveg szerkesztése]
Az ország három fő kulináris régióra osztható: észak, közép és dél.[15] A vietnámi konyhaművészetre nagy befolyással volt északon a kínai konyha, középen és délen a khmer és az indiai, míg a modern fogásokban a francia konyha.
Az ételek alapja a rizs, amely a legkülönbözőbb formákban kerülhet az asztalra: főzve, ragacsos rizsként, ropogós rizstallér alakjában, de rizstészta és hártyavékony rizspapír formájában is. A helyi konyhában jelentős szerepet játszanak a zöldségek, a halak és a tenger gyümölcsei.[16]
Az utakat övező kifőzdék, családi éttermek előtt számtalanszor feltűnik a com (kom) vagy a pho felirat. A com jelentése „rizs”, és azt a rizsbázisú egytálételt takarja, aminek feltétét és köretét magunk választhatjuk ki az üvegpultban sorakozó húsos, halas és zöldséges fogásokból. A pho (ejtsd: fő/fó között) levesféle nemzeti eledel.[13]
A sörkínálat pazar. Helyi, jó minőségű sörök: Hanoi Beer, Saigon Beer, Dai Viet, 333 (bábábá).
Turizmus[forrásszöveg szerkesztése]
Főbb látnivalók[forrásszöveg szerkesztése]
- Városok, építészet:
- Hanoi, az ország fővárosa, francia gyarmati építészet.
- Ho Si Minh-város, az ország gazdasági életének központja.
- A kulturális világörökség helyszínei (Huế, Hoi An, Mỹ Sơn).
- Dalat az ország egyik legnépszerűbb magaslati üdülővárosa.
- Természeti látnivalók:
- Hạ Long-öböl
- Mekong-delta
- Nha Trang tengerpartja
- Đà Nẵng korallzátonyai
- Phong Nha – Ke Bang Nemzeti Park
- Bản Giốc-Detian vízesés (wd) a kínai határon
Biztonság[forrásszöveg szerkesztése]
Vietnám biztonságosnak számító ország, de időnként előfordulnak motoros táskarablások.[17] Igen jellemző még a külföldiek átverése; a lakosok a helyi árak öt-tízszeresét is követelhetik a külfölditől.
Egyéb[forrásszöveg szerkesztése]
A villamos feszültség 230 V, 50 Hz. A dugalj amerikai típusú, illetve a kontinentális Európában megszokott kétpólusú csatlakozóval. Egyes helyeken azonban 127 V-ot alkalmaznak. A magyar földelt dugók nem, a földeletlenek azonban használhatók. Átalakítók többfelé kaphatók.[18]
A kiskereskedelmi boltok, utcai árusok, éttermek általában a hét minden napján nyitva vannak.
A magyar nagykövetség Hanoiban található.
Sport[forrásszöveg szerkesztése]
- Labdarúgás:
A labdarúgás a legnépszerűbb sportág,[19] de világbajnokságon még sosem játszhattak, ám az Ázsia-kupa első két viadalán 1956-ban és 1960-ban negyedikek lettek. 2007-ben Malajzia, Indonézia és Thaiföld mellett rendezhette meg a 2007-es Ázsia-kupa B csoportjának küzdelmeit, illetve egy negyeddöntőt és egy elődöntőt Hanoiban. A négy házigazda ország válogatottja közül csak a vietnámi jutott tovább.
- Olimpia:
Eddig a nyári olimpiákon két ezüstérmet nyertek versenyzői: Trần Hiếu Ngân 2000-ben Sydneyben a taekwondo női 57 kg-os versenyszámában és Hoàng Anh Tuấn 2008-ban súlyemelés férfi 56 kg-os versenyében. Téli olimpián nem vettek még részt.
- Harcművészetek
A legtöbb vietnámi harcművészeti forma (Võ-Thuật) a történelem során erősen befolyásolva volt a kínai harcművészetek, a konfucianizmus, a buddhizmus, a taoizmus és a Viet Vo Dao filozófiája által. Néhány népszerű forma közülük:
- Vo Co Truyen Viet Nam (Vo Thuat Co Truyen Viet Nal)
- Vovinam Vietvodao
- Vo Thuat Van Vo Dao
- Vo Thuat Binh Dinh
- Nhat Nam (Ngo Xuan Bing)
- Vo Bac Ninh
Ezek közül a Vovinam és a Nhat Nam a legnépszerűbb harcművészetek.
- Tollaslabda
- Sakk
Ismertebb vietnámi sakkmesterek: Cesar Boutteville, Hoang Thanh Trang, Lê Quang Liêm, Nguyen Ngoc Truong Son és Paul Truong.
- Formula-1
2020-tól fognak Formula-1-es nagydíjat rendezni Hanoi-ban.[20]
Ünnepek[forrásszöveg szerkesztése]
Munkaszüneti napok[forrásszöveg szerkesztése]
Időpont | Név | Helyi név | Megjegyzés | |
---|---|---|---|---|
január 1. | Újév | Tết dương lịch | ||
január-február | Vietnámi holdújév | Tết Nguyên Đán | Az év legnagyobb ünnepe | |
április | Hung király emléknapja | Ngày Giổ Tổ Hùng Vương | ||
április 30. | A felszabadulás napja | Ngày miền Nam hoàn toàn giải phóng, và ngày thống nhất Việt Nam. | ||
május 1. | A munka ünnepe | Ngày Quốc tế Lao động | ||
szeptember 2. | Nemzeti ünnep | Quốc khánh |
Egyéb ünnepek[forrásszöveg szerkesztése]
Időpont | Név | Helyi név |
---|---|---|
március 8. | Nemzetközi nőnap | Quốc tế Phụ nữ |
június 1. | Gyereknap | Tết thiếu nhi |
október 20. | Vietnámi nőnap | Ngày Phụ nữ Việt Nam |
november 20. | Pedagógusnap | Ngày Nhà giáo Việt Nam |
december 25. | Karácsony | Giáng sinh/Nôen |
15/1 (holdnaptár) | Az első hónap teliholdja | Rằm tháng giêng |
3/3 | A 3. holdhónap 3. napjának fesztiválja | Tết Hàn thực |
15/4 | Buddha születésnapja | Lễ Phật Đản |
5/5 | Nyárközép fesztivál | Tết Đoan ngọ |
15/7 | A 7. hónap teliholdja | Rằm tháng bảy hoặc Lễ Vu Lan |
15/8 | Őszközép fesztivál | Tết Trung thu |
23/12 | Ông Táo (Táo quân) istenség ünnepe | Ông Táo chầu trời |
Jegyzetek[forrásszöveg szerkesztése]
- ↑ a b http://www.worldometers.info/world-population/vietnam-population/
- ↑ http://www.gso.gov.vn/default.aspx?tabid=622&ItemID=12133
- ↑ Az ország nevének rövid a-val írt változata 2015-ben változott a hosszú á alakra, mely a 12. AkH-ban lett rögzítve, a Földrajzinév-bizottság egyetértésével. Bővebben lásd ezen cikk vitalapját. A hivatalos konzulátusi alak még a korábbi Vietnam változat.
- ↑ http://peaklist.org/WWlists/ultras/indochina.html
- ↑ a b c Országok lexikona A-Z, Magyar Nagylexikon, 2007
- ↑ a b c d A Föld országai, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 1965
- ↑ Akadémiai Kiadó: Világföldrajz, 2010
- ↑ a b c d e f g Magyar Nagylexikon: Országok lexikona, 2007
- ↑ http://www.livepopulation.com/country/vietnam.html
- ↑ https://www.gov.uk/government/uploads/system/uploads/attachment_data/file/389940/CIG.Vietnam.Religious_Minority_Groups.v1.0.pdf
- ↑ a b c https://www.cia.gov/library/publications/the-world-factbook/geos/vm.html CIA World Factbook
- ↑ Lonely Planet: Vietnam
- ↑ a b c d e Ács László: Vietnam, Laosz, Kambodzsa
- ↑ Archivált másolat. [2015. október 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. augusztus 20.)
- ↑ Hans Gerlach: Vietnam : konyhaművészet és kultúra
- ↑ http://www.mindmegette.hu/a-vietnami-konyha-titkai-48733
- ↑ http://konzuliszolgalat.kormany.hu/azsia?vietnam
- ↑ Dekameron könyvkiadó: Vietnam, 2002.
- ↑ http://saigonnezumi.com/2012/08/02/soccer-is-very-popular-in-vietnam/
- ↑ https://edition.cnn.com/2018/11/07/motorsport/formula-one-vietnam-grand-prix-spt-intl/index.html
További információk[forrásszöveg szerkesztése]
- Vietnam Net: a legnagyobb vietnámi portál
- Képriport Vietnámról (magyarul)
- Living in Vietnam (angol)
- Vietnam pictures (angol): 700 db 1998–2002 között készült kép
- Fotos aus Vietnam (német)
Kapcsolódó szócikkek[forrásszöveg szerkesztése]
|