Mali
Mali Köztársaság | |||
République du Mali Mali ka Fasojamana | |||
| |||
Nemzeti mottó: Un peuple, un but, une foi (franciául: Egy nép, egy cél, egy hit) Nemzeti himnusz: Pour l'Afrique et pour toi, Mali | |||
Fővárosa | Bamako | ||
é. sz. 17°, ny. h. 4° | |||
Államforma | köztársaság | ||
Vezetők | |||
Államfő | Bah N'Daw[1] | ||
Miniszterelnök | Moctar Ouane | ||
Hivatalos nyelv | francia | ||
Függetlenség | Franciaországtól | ||
kikiáltása | 1960. szeptember 22. | ||
Tagság | Lista | ||
Népesség | |||
Népszámlálás szerint | 18 541 980 fő (2017)[2] +/- | ||
Rangsorban | 60 | ||
Becsült | 19 077 690[3] fő (2018) | ||
Rangsorban | 60 | ||
Népsűrűség | 11,7 fő/km² | ||
GDP | 2012 | ||
Összes | 10 319 millió USD (129) | ||
Egy főre jutó | 631 USD | ||
Földrajzi adatok | |||
Terület | 1 248 574 km² | ||
Rangsorban | 23 | ||
Víz | 1,6% | ||
Időzóna | GMT (UTC) | ||
Egyéb adatok | |||
Pénznem |
CFA frank (XOF ) | ||
Nemzetközi gépkocsijel | RMM | ||
Hívószám | 223 | ||
Segélyhívó telefonszám |
| ||
Internet TLD | .ml | ||
Villamos hálózat | 220 volt | ||
Elektromos csatlakozó |
| ||
Közlekedés iránya | jobb | ||
A Wikimédia Commons tartalmaz Mali Köztársaság témájú médiaállományokat. | |||
|
Mali vagy hivatalos nevén Mali Köztársaság nyugat-afrikai állam, a térség második legnagyobb országa. 1960-ig Franciaország gyarmata volt Francia-Szudán néven. Mai nevét az egykori Mali Birodalomról kapta.
Történelem[forrásszöveg szerkesztése]
A kezdetek[forrásszöveg szerkesztése]
Mali területe a paleolitikum korától lakott. A mai sivatag helyét egykor erdős, majd füves szavanna foglalta el egészen kb. Kr. e. 3500-ig. Ezután száradt ki a Szahara egész déli területe.[4][5]
Középkor[forrásszöveg szerkesztése]
Kb. a 4. század elején a Felső-Niger és a Szenegál folyó között megalakult a Ghánai Birodalom (wd). A fővárosa a mai Mauritánia délkeleti részén fekvő Koumbi Saleh (wd) volt. Bukása után a Niger folyó felső szakaszán már a 11. század folyamán kialakult a Mali Birodalom, amely virágkorát a 14. században élte. Amikor a Mali Birodalom belső ellentétek miatt elvesztette jelentőségét, a Szongai Birodalom vette át szerepét. Az utóbbi jelentőségét a kereskedelmi utak áthelyeződése következtében vesztette el. Amikor az európaiak megnyitották a tengeri útvonalat, a Szaharán átvezető karavánkereskedelem lehanyatlott. Amíg az virágzott, addig az említett birodalmak aranyat exportáltak a Földközi-tenger vidékére. Nyugat-Szahara oázisainak sókereskedelmét is felügyelték. Jelentős volt a szerszámkészítés, a fegyverkészítés.
Újkor[forrásszöveg szerkesztése]
A területet a franciák az 1800-as évek végén gyarmatosították. 1914-ben Francia-Szudán néven Francia Nyugat-Afrika része lett. 1960. szeptember 22-én a Szudáni Köztársaság és a Szenegáli Köztársaság függetlenné vált Franciaországtól; együtt létrehozták a Mali Államszövetséget. A mai Mali Köztársaság 1960-ban jött létre, miután a Szudáni Köztársaság és Szenegál különvált.
Az első elnök Modibo Keïta lett. Kormányzata szocialista jellegű, államosító gazdaságpolitikát folytatott és szoros kapcsolatokat épített ki a szocialista országokkal. 1968-ban Moussa Traoré katonai puccsot hajtott végre, és diktátorként 1991-ig volt hatalmon. Egypárti államában tőkés jellegű gazdasági reformokat hajtott végre. Az 1992. évi demokratikus választáson Oumar Konarét választották elnökké, majd 1997-ben újraválasztották. Konaré küzdött a korrupció ellen és gazdasági reformokat vezetett be. 1999-ben csatlakozott az afrikai régiószervezethez.
21. század[forrásszöveg szerkesztése]
Az ország 2000–2001-ben az ENSZ BT tagja volt. A 2002. évi demokratikus elnökválasztáson Amadou Toumani Tourét választották meg utódjául. A volt elnök Konaré lett az Afrikai Unió elnöke 2003-ban.
2012. március 21-én lázadó katonák újabb puccsot hajtottak végre és elfoglalták a stratégiailag fontos pontokat a fővárosban. A hatalmat pillanatnyilag is ők gyakorolják.[6]
A 2012 januárjában kirobbant észak-mali konfliktusban (wd) vezető szerepet játszottak a tuaregek, akik számos fegyveres felkelést robbantottak ki Mali és Niger területén szabadságjogaikért és az Azawad néven ismert terület birtoklásáért.
Földrajz[forrásszöveg szerkesztése]
Mali 65%-a sivatagos terület. Az ország északi része a Szaharában fekszik. Tengerpartja nincs; északon Algéria, keleten Niger, délen Burkina Faso és Elefántcsontpart, délnyugaton Guinea, nyugaton Szenegál és Mauritánia határolja.
Az országot földrajzilag 3 részre lehet osztani: Szahara, Száhel-övezet, Szudán.
Északon található sivatagi térséget az Erg-Chech (Ses-sivatag) homokdűnéi (az ország északi csücskében), a Taudenni térségében található sivatagi sóbetétek, valamint a Tanezrouft (Tanezruft) sziklás síksága jellemzik. Északkeleten a mintegy 600 méter átlagos tengerszint feletti magasságú Iforas-hegység erodált homokkővel fedett gránitplatója az algériai Ahaggar-hegység masszívumához tartozik.[7]
A déli és középső területeket Niger folyó öntözi. Ségou és Timbuktu között a Niger egy folyamdeltát hoz létre, a Massinát.
A folyó menti településektől eltekintve a letelepült népesség a Hombori környéki fennsík és a Bandiagara-hegység lenyűgöző látványt nyújtó sziklaképződményei körül összpontosul. Nyugaton fokozatosan lejt a folyóvölgy irányába, délkeleti végződését töredezett sziklafal alkotja.
Délkeleten a Guineai-küszöb peremhegységei húzódnak, az ország legmagasabb csúcsával (Hombori Tondo, 1155 m).
Éghajlat[forrásszöveg szerkesztése]
A csapadékeloszlás, illetve a hőmérséklet éves jellemzői alapján három évszak különíthető el [7]:
- február és június közötti évszak forró és száraz,
- június-november között csapadékosabb és viszonylag enyhe,
- novembertől februárig tart a száraz és hűvösebb időjárás.
A Köppen-osztályozás alapján
- az ország északi felét a forró sivatagi éghajlat jellemzi (BWh),
- ettől délre található, az ész. 12° és 16° között a félszáraz (szavanna) övezet (BSh),
- az ország délnyugati végében a trópusi nedves szavanna éghajlat (Aw - a térképen kék színnel).
A januári középhőmérséklet 10-20 °C. Júliusban 30-35 °C az átlag, de akár az 50 °C-ot is elérheti.
Az eső általában 7-12 hónapig nem esik. Észak felé haladva egyre hosszabb a száraz évszak, és egyre kevesebb a csapadékmennyiség. Timbuktuban az évi csapadék már csak 180 mm körüli, melynek zöme júl-aug-ban hull le.[8]
A déli országrészben januárban 20-25 °C, ritkán 25 °C felett. Nyáron 30 °C körüli, de a 35 °C is elképzelhető. Itt az esős évszak június végétől november végéig tart. Ilyenkor kiárad a Niger folyó.
Élővilág, természetvédelem[forrásszöveg szerkesztése]
Maliban dél felé haladva a sivatagot felváltja a Száhel-övezet füves pusztája, majd a fű egyre magasabb, a vízfolyások mellett galériaerdők jelennek meg: a táj fokozatosan átmegy a szudáni szavannákba.
A fás szárú növények közül említendő a néré (wd), a karite (wd), a cailcedra (wd) és a kapioka. A Szahel-övezet és Szudán határzónájára a sztyeppe természetes növényzete jellemző: többek között olyan, a szárazságot jól tűrő fafajták, mint a baobab (majomkenyérfa), a dumpálma (wd), amelyeket északabbra fokozatosan felváltanak a szárazsághoz jobban alkalmazkodott rövid, tüskés levelű növények: a mimóza, az akácia, és a fűfélék családjába tartozó Cenchrus biflorus. [7]
Az állatvilága változatos. Legnagyobb számban a patások és a ragadozók fordulnak elő. A főemlősök közül megtalálható a guineai pávián és a nyugati csimpánz. Előfordul itt az oroszlán, a gepárd, a szervál, a foltoshiéna, a sivatagi róka, az afrikai vadkutya. A nagytestű növényevőket az elefánt és a zsiráf, a kisebb növényevőket antilop- és gazellafajok képviselik. [9]
Egykor gazdag állatvilágának maradványai a nemzeti parkokban élnek.
Nemzeti parkjai[forrásszöveg szerkesztése]
Kiterjedt természetvédelmi rendszerrel bír az ország. Különösen a Niger folyó mocsárvilágában jelöltek ki sok, különféle természetvédelmi területet.
Természeti világöröksége[forrásszöveg szerkesztése]
- Bandiagara szirtjei - azonos terület a „dogonok földje” nevű kulturális világörökséggel.
Államszervezet és közigazgatás[forrásszöveg szerkesztése]
Alkotmány, államforma[forrásszöveg szerkesztése]
Többpárti köztársaság.
Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás[forrásszöveg szerkesztése]
Politikai pártok[forrásszöveg szerkesztése]
- ADM vagy „Adema” (Alliance pour la Démocratie au Mali)
- CCD
- PARENA
- UDPM (Union Démocratique du Peuple Malien)
- US-RDA (Union Soudanais/Rassemblement Démocratique Africain)
Elnökök[forrásszöveg szerkesztése]
- 1960–1968: Modibo Keïta
- 1968–1991: Moussa Traoré
- 1991–1992: Amadou Toumani Touré
- 1992–2002: Alpha Oumar Konaré
- 2002–2012: Amadou Toumani Touré
- 2012: Amadou Sanogo
- 2012–2013: Dioncounda Traoré
- 2013– Ibrahim Boubacar Keita[10]
Közigazgatási beosztás[forrásszöveg szerkesztése]
Az országot 8 régió és a fővárosi körzet alkotja. |
Védelmi rendszer[forrásszöveg szerkesztése]
Aktív katonai szolgálatban: 7350 fő (2007). A lakosságra fejenként jutó kiadás évi 10 USD.
Népesség[forrásszöveg szerkesztése]
Képek
|
Népességének változása[forrásszöveg szerkesztése]
Legnépesebb települések[forrásszöveg szerkesztése]
Bamako, Sikasso, Ségou, Mopti, Koutiala.
Etnikai megoszlás[forrásszöveg szerkesztése]
A lakosság több mint 30 féle népcsoporthoz tartozik: bambara 34,1%, fuláni (fulbe) 14,7%, szarakole (maraka) 10,8%, szenufo 10,5%, dogon 8,9%, malinke 8,7%, bobo 2,9%, szongai 1,6%, tuareg 0,9%, egyéb (khassonké, mauren, dioula stb). (2012)[11]
Nyelvi megoszlás[forrásszöveg szerkesztése]
A hivatalos nyelv a francia, de további kb. negyven nyelvet használnak. Az ország lakosságának mintegy 80%-a beszél bambara nyelven, amelyik az egyik fő közvetítőnyelv.[12]
Vallási megoszlás[forrásszöveg szerkesztése]
A lakosság 94,8%-a muszlim, 2,4% keresztény (főleg római-katolikus), 2% animista, hagyományos hitű. (2009-es becslés)[11]
Az országban gyakorolt iszlám liberálisabb szellemiségű, mint a szomszédos államokban: a nők nem viselnek fátylat, többnyire elfogadott az alkohol- és a sertéshús fogyasztása. A szigorú vahhábita irányzatot csak a hívők mintegy 5%-a követi, több mint fele (55%) sem a szunnita, sem a síita irányzattal nem azonosul. [7][13]
Szociális rendszer[forrásszöveg szerkesztése]
A lakosság 29%-a alultáplált (a szükséges napi minimum 1800 kalória fogyasztást feltételezve). A lakosság fele nem jut tiszta ivóvízhez.
Gazdasága[forrásszöveg szerkesztése]
Általános adatok[forrásszöveg szerkesztése]
Mali a világ egyik legszegényebb országa. 1996–98 között több aranybányászati cég is növelte itteni kitermelését, így Mali a következő években jelentős aranyexportőrré is válhat.
- A GDP összetétele szektoronként 2014-ben: mezőgazdaság: 38%, ipar: 23,3%, szolgáltatások: 38,7% [14]
- GDP (reál) növekedési üteme: 5,9% (2014-ben)
- A lakosság foglalkozása 2005-ben: mezőgazdaság: 80%, ipar és szolgáltatások: 20%. A népesség 36%-a él szegénységi küszöb alatt (2005-ben).
Mezőgazdaság[forrásszöveg szerkesztése]
A mezőgazdaság délen összpontosul, főleg a Niger és a Szenegál folyók mellett. A lakosság ellátása szempontjából legfontosabb kultúrnövény a rizs, amelynek öntözéses művelést igénylő elsődleges vetésterülete Ségou és a mauritániai határ között helyezkedik el. Hagyományosan a kisüzemi keretek határozzák meg a mezőgazdaság szerkezetét, ahol a művelés alá vett terület kb. 90%-án élelmiszernövényeket termesztenek (2010). A gazdaságban meghatározó szerepet játszik a gyapot, amelyben Mali Egyiptom és Szudán után a 3. legnagyobb afrikai termelő. [7]
Főbb mezőgazdasági termények és tenyésztett állatok: köles, rizs, cirok, gyapot, jamgyökér, manióka; kecske, juh, szarvasmarha, teve.
A mezőgazdasággal vagy halászattal foglalkozók aránya kb. 80%; a népesség 10%-a nomád életmódot folytat.[mikor?]
Ipar[forrásszöveg szerkesztése]
Az ipar nagyrészt a mezőgazdasági termények feldolgozására épül. Az ország gazdasága jórészt külföldi segélyektől függ, és érzékenyen reagál egyik fő exportcikke, a gyapot árának világpiaci változásaira.
Fő ágazatok: élelmiszer-feldolgozás; építőipar, cementgyártás; foszfát- és aranybányászat[14]
Jelentős a kézműipar (ruházati cikkek, kerámia, kosarak, fafaragványok). [7]
Kereskedelem[forrásszöveg szerkesztése]
Főbb külkereskedelmi termékek és partnerek 2016-ban:[14]
- Import: kőolaj, gépek és berendezések, építési anyagok, élelmiszer, textiláru
- Import: Szenegál 12,2%, Kína 12,2%, Franciaország 10,3%, Benin 8,6%, Elefántcsontpart 8,4%
- Export: (a három fő termék:) arany, gyapot, élő állat.
- Export: Svájc 30,4%, India 12,2%, Ukrajna 5,1%, Kína 5,1%, Burkina Faso 4,9%, Szenegál 4,3%, Franciaország 4%, Dél-Afrika 4%
Közlekedés[forrásszöveg szerkesztése]
Vasút: 729 km, az utak hossza: 18 709 km (ebből 18% burkolt).
A legfontosabb kötúti kapcsolata Bamakótól az elefántcsontparti Abidjanhoz vezet. Az Európai Fejlesztési Alap finanszírozza a Bamako és a szenegáli Dakar közötti összeköttetést. Szintén vannak tervek a Malit és Algériát összekötő transz-szaharai út kiépítésére.[12]
A déli régióban a természetes vízfolyások, az északi (sivatagi, félsivatagi) régióban pedig a teve szerepe változatlanul fontos. [7]
Vasút[forrásszöveg szerkesztése]
Légi[forrásszöveg szerkesztése]
Kultúra[forrásszöveg szerkesztése]
Mali (hasonlóan más Fekete-Afrika-i országokhoz) nem a filharmonikusairól híres. Az igazi szórakozást itt az utca jelenti. Az utca az a képzeletbeli színpad, amelyen minden járókelő szereplő is egyben. Az állandóan változásban levő élet színdarabja van műsoron. A családok kiterjedtek, nem három-négy személyből, hanem akár harminc-negyven főből állnak, állandó a jövés-menés, és az utca történéseiről sem akar lemaradni senki. Ez a hatalmas szappanopera. Az asszonyok az utcán főznek, festik a kelmét, az autentikus afrikai szövetet, melyből hagyományos viseletük készül. A legtöbb asszony a fején hordja az eladásra szánt portékáját, miközben folyamatosan az utcát járja. Az egész utca egy nagy, színes forgatag. Ameddig a szem ellát, mindenhol kecskék, férfiak, nők és gyerekek. Mosolyok, köszöntések, üdvözlések minden irányból. Nincs ideges, türelmetlen megnyilvánulás, depressziós arc.
Errefelé nem divat megsérteni a másikat vagy dehonesztáló kijelentést tenni valakire. Itt elég, ha huzamosabb ideig nem tesznek pozitív gesztust egymás felé és ebből tudják, hogy valami baj történt, rendezni kell a nézeteltérést. Ugyanakkor a társadalmat átszövi a korrupció, a lopás és nyerészkedés. A széles néptömegekhez a nemzetközi segélyek csekély töredéke jut csak el.[15]
Képek a kultúráról
|
Oktatási rendszer[forrásszöveg szerkesztése]
A lakosság 70,5%-a (a 15 év felettieket nézve) analfabéta. A 25 év felettiek 82%-a nem járt iskolába.
Kulturális intézmények[forrásszöveg szerkesztése]
kulturális világörökség[forrásszöveg szerkesztése]
Maliban helyi államok sokkal az európai hódítás előtt keletkeztek. Ezekben sajátos „szudáni” (száheli) építészet alakult ki. Ez a kulturális örökség indokolja, hogy az UNESCO világörökséggé nyilvánította a következő helyeket:
- Dzsenné óvárosa;
- Timbuktu mecsetei, mauzóleumai és templomai;
- Dogonok földje;
- Aszkia síremléke. (Askia vagy aszkija a Szongai Birodalom uralkodóinak címe volt, majd az uralkodó dinasztia tagjainak családnevévé vált).
Tudomány[forrásszöveg szerkesztése]
Művészetek[forrásszöveg szerkesztése]
Építészet[forrásszöveg szerkesztése]
Nyugat-Afrika építészetében egyedülállóak Mali kizárólag agyagból épült középkori mecsetei. Ezek egész sora látható például Timbuktuban, a 13-16. századi Mali Birodalom és Szonghai Birodalom fővárosában (Dzsingareiber mecset, Szankore mecset, Szidi Jahja mecsete).
Hagyományok[forrásszöveg szerkesztése]
Gasztronómia[forrásszöveg szerkesztése]
Turizmus[forrásszöveg szerkesztése]
Fő látnivalók:[16]
- A világörökségi helyszínek (Dzsenné, Timbuktu, Bandiagara szirtjei, Aszkia síremléke)
- Bamako
- Nemzeti parkok (Boucle du Baoulé, Kouroufing)
- Fort de Medine (Kayes)
- A Niger (folyó)
- A régi mecsetek
- La Dune Rose
Sport[forrásszöveg szerkesztése]
Olimpia[forrásszöveg szerkesztése]
Ünnepek[forrásszöveg szerkesztése]
Dátum | Ünnep |
---|---|
január 1. | Újév |
január 20. | A hadsereg napja |
március 26. | Moussa Traoré rezsimjének mártírjai |
május 1. | A munka ünnepe |
május 25. | Afrika-nap, az Afrikai Egységszervezet (OAU) megalapításának emléknapja |
szeptember 22. | A függetlenség napja |
december 25. | Karácsony |
Jegyzetek[forrásszöveg szerkesztése]
- ↑ Maliban kinevezték az ország új vezetőjét, a puccsot elítélte a nemzetközi közösség. Index.hu. 2020. aug. 19.
- ↑ Világbank-adatbázis. Világbank. (Hozzáférés: 2019. április 8.)
- ↑ Világbank-adatbázis
- ↑ https://www.livescience.com/4180-sahara-desert-lush-populated.html
- ↑ http://www.origo.hu/tudomany/20150702-csad-to-afrika-szahara-edesvizu-to-vizkeszlet.html
- ↑ Átvették a hatalmat a lázadók Maliban (origo.hu)
- ↑ a b c d e f g Dr. Besenyő János, Miletics Péter: Országismertető: Mali, 2013
- ↑ http://worldweather.wmo.int/en/city.html?cityId=134
- ↑ Országok lexikona A-Z, 2007
- ↑ Archivált másolat. [2013. augusztus 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. augusztus 26.)
- ↑ a b https://www.cia.gov/library/publications/the-world-factbook/geos/ml.html
- ↑ a b https://www.loc.gov/collections/country-studies/about-this-collection/
- ↑ Habeck, M.R. (2006): Knowing the Enemy: Jihadist Ideology and the War on Terror. New Haven, Yale University Press p. 6. http://www.bookrags.com/research/umar-tl-eorl-14/ 2013-03-20
- ↑ a b c https://www.cia.gov/library/publications/the-world-factbook/geos/ml.html
- ↑ Mihálffy Balázs: Mosoly a pokolból (Bosznia frontjaitól az afrikai bányákig), 2014.
- ↑ https://www.tripadvisor.com/Attractions-g293812-Activities-Mali.html
Források[forrásszöveg szerkesztése]
- A világ országai (Nyír – Karta Bt., 2004) ISBN 963-9516-64-3
További információk[forrásszöveg szerkesztése]
- Mali.lap.hu – Linkgyűjtemény
- Mali bankjegyek
- Újabb válsággóc Afrikában: Mali
- Országismertető – Mali
- Az Európai Unió kiképző művelete Maliban és a magyar szerepvállalás
- Magyar műveleti tapasztalatok Maliban
Kapcsolódó szócikkek[forrásszöveg szerkesztése]
- Budapest–Bamako-rali
- Salif Keïta afro-pop énekes